A szervezet öregedése hajlamosít az időseknél az alultápláltság nagymértékű előfordulására, függetlenül attól, hogy hol élnek, de az alultápláltság előfordulása különösen magas a kórházi, vagy intézeti betegeknél. A fiziológiai öregedéssel, a társbetegségek előfordulásával, a többféle gyógyszeres kezeléssel és az egyén életmódjával összefüggésben számos körülmény hajlamosít az alultápláltságra.¹ Az öregedés az alultápláltság, a csökkent tápanyagbevitel, a nem szándékos testsúlycsökkenés és a szarkopénia fokozott kockázatával jár együtt, amelyek mind a gyengeség, a funkcionális fogyatékosság és a fokozott halálozás kialakulásához vezetnek.² A szarkopénia az izomtömeg, -erő és -funkció öregedés által kiváltott általános csökkenése, amelyről ismert, hogy az idős egyéneket érinti azáltal, hogy csökkenti a mozgékonyságot, és fokozza a törékenységet és az egyensúlyhiányt, ami időseknél elesésekhez és csonttörésekhez vezet. Irodalmi adatok szerint a szarkopénia a 70 évesnél idősebbek több mint 40%-át, azaz világszerte mintegy 50 millió embert érint. A becslések szerint ez a szám 2050-re 500 millióra fog nőni.³

Egy német kórházi alultápláltsági vizsgálatban, amelyet 13 kórházban, 1.886 egymást követően felvett beteg bevonásával végeztek, a szubjektív globális értékelés alapján e betegek 27,4%-a alultáplált volt: 17,6%-ot közepesen alultápláltnak, 9,8%-ot pedig súlyosan alultápláltnak minősítettek. A 70 éves vagy idősebb betegek 43%-a volt alultáplált, 16,7%-uk pedig súlyosan alultápláltnak minősült. Ehhez képest a <30 éves betegeknek csak 7,8%-a volt alultáplált, és közöttük súlyos alultápláltság nem fordult elő. Az alultápláltság legnagyobb gyakoriságát a geriátriai osztályokon találták, majd az onkológiai és a gasztroenterológiai osztályok következtek. Az alultápláltság 43%-kal hosszabb kórházi tartózkodással járt együtt⁴.

Az időskori kognitív hanyatlás az idősek körében a rokkantság egyik fő előrejelzője, és az idősödő népesség folyamatos növekedésével, illetve a várható élettartam növekedésével az enyhe kognitív hanyatlás és a demencia gyakorisága is megnőtt.⁵ Az Alzheimer-betegség vagy a demencia mind az ápolási intézményekben, mind az ápolási- és idősotthonokban előfordul, ahol az idősek 45%-át érinti.⁶

A fehérje-energia alultápláltság kockázati tényezői a rossz étvágy, az étvágytalanság, a cukorbetegség hiánya, a kórházi kezelés és az egyén által rossznak értékelt egészségi állapot.⁷ A szarkopéniát feltehetően több tényező okozza, mint például a kimerültség, az alultápláltság, az életkorral összefüggő sejtszintű változások, az apoptózis és a genetikai hajlam. A szarkopénia etiológiája sokféle okot foglal magában, amelyek összetett módon játszanak szerepet kialakulásában, beleértve a társbetegségek (pl. alultápláltság, D-vitamin hiány, agyi infarktus, szívelégtelenség és osteoarthritis) miatt másodlagosan bekövetkező használaton kívüliséget, valamint az életkorral összefüggő hormonális változásokat, denervációt, a gyulladás és az immunitás változásait, szociális okokat és mentális okokat, mint például a kognitív funkciók hanyatlása vagy a társadalmi aktivitás csökkenése.⁸

Számos táplálkozási tényező, beleértve a tápláltsági állapotot és a táplálkozási szokásokat, összefüggésbe hozható a kognitív funkciókkal, és bizonyos mikrotápanyagok és táplálkozási összetevők esetében is feltételezik összefüggésüket a kognitív funkciókkal.⁹ Enyhe kognitív károsodásban szenvedő betegeknél az alultápláltság gyakorisága jelentősen magasabb, mint normál kognitív képességűeknél, és a gyakoriság nem különbözik jelentősen a demenciában szenvedő betegekétől.¹⁰

A fehérje-energia-alultápláltság számos kedvezőtlen egészségügyi következménnyel jár, beleértve a magas egészségügyi költségeket, a magasabb halálozási arányt és az idősebb felnőttek rossz fizikai teljesítőképességét.⁷ Egy 205, 75 éves vagy idősebb, nem daganatos idős beteg bevonásával végzett vizsgálat kimutatta, hogy a fehérje-energia alultápláltság megnövekedett mortalitással jár ebben a betegpopulációban.¹¹

A megfelelő mennyiségű tápanyag bevitel kulcsfontosságú a fogyás és az izomsorvadás megelőzésében, az erőnlét megőrzésében, valamint a betegség okozta alultápláltsággal járó gyengeség leküzdésében. Magas kalóriatartalmú étrendről kimutatták, hogy súlygyarapodást idéz elő, növeli a testtömeg-indexet és javítja a klinikai eredményeket, például a kognitív funkciókat, idősebb, demenciában szenvedő betegeknél.¹²

A legtöbb idős ember kalória- és fehérjebevitele nem megfelelő. Az idősek szarkopéniájának multifaktoriális etiológiája miatt a specifikus kezelés kidolgozása meglehetősen nehéz, és a hatékony kezelésre vonatkozó bizonyítékok korlátozottak. A jelenlegi terápiás módszerek egyike a táplálásterápia. A magas fehérjetartalmú klinikai tápszereken alapuló étrendi beavatkozás és a mozgásterápia idős nőknél az izomerő javulását eredményezte.³ Ezenkívül a szájon át adható klinikai tápszerek rendszeres fogyasztása segíthet a zsírmentes tömeg növekedésének fenntartásában és az idős betegek tápláltsági állapotának javításában.¹³

Bár az szájon át adható klinikai tápszerekről ismert, hogy hatékonyak az idősek alultápláltságának kezelésében, az orális tápszerek idősek körében történő alkalmazásának ismert akadálya az elfogyasztandó mennyiség, ami alacsony terápiahűséget és ezáltal csökkent hatékonyságot eredményez. Nagyfokú funkcionális károsodásban szenvedő, idősek otthonában élő idősek körében végzett randomizált, kontrollált, beavatkozással járó vizsgálat kimutatta, hogy kis mennyiségű, magas tápanyag- és energiasűrűségű orális tápszer jól tolerált volt az idősek körében, valamint jelentős javulást eredményezett a tápláltsági állapotban, és így hatékonyan támogatta az alultápláltság kezelését.¹⁴

Referenciák: 

1. Allepaerts S. et al. [Nutrition in the elderly]. Rev Med Liege 2014;69:244-50.
2. Suominen MH. et al. Nutritional guidelines for older people in Finland. J Nutr Health Aging 2014;18:861-7.
3. Hida T. et al. Managing sarcopenia and its related-fractures to improve quality of life in geriatric populations. Aging Dis 2013;5:226-37.
4. Pirlich M et al. The German hospital malnutrition study. Clin Nutr 2006;25:563-72.
5. Ogawa S. Nutritional management of older adults with cognitive decline and dementia. Geriatr Gerontol Int 2014;Suppl2:17-22.
6. Posthauer ME. et al. Enteral Nutrition for Older Adults in Healthcare Communities. Nutr Clin Pract 2014;29:445-8.
7. van der Pols-Vijlbrief R. et al. Determinants of protein-energy malnutrition in community-dwelling older adults: A systematic review of observational studies. Ageing Res Rev 2014;18C:112-31.
8. Hida T. et al. Managing sarcopenia and its related-fractures to improve quality of life in geriatric populations. Aging Dis 2013;5:226-37.
9. Ogawa S. Nutritional management of older adults with cognitive decline and dementia. Geriatr Gerontol Int 2014;Suppl2:17-22.
10. Orsitto G. et al. Nutritional status in hospitalized elderly patients with mild cognitive impairment. Clin Nutr 2009;28:100-2.
11. Cederholm T. et al. Outcome of protein-energy malnutrition in elderly medical patients. Am J Med 1995;98:67-74.
12. Allen V. et al. The influence of nutritional supplement drinks on providing adequate calorie and protein intake in older adults with dementia.
    Clin Nutr 2013;17:752-5.
13. Lauque S. et al. Improvement of weight and fat-free mass with oral nutritional supplementation in patients with Alzheimer’s disease at risk of malnutrition: a prospective randomized study. J Am Geriatr Soc 2004;52:1702-7.
14. Stange I. et al. Effects of a low-volume, nutrient- and energy-dense oral nutritional supplement on nutritional and functional status: a randomized, controlled trial in nursing home residents. J Am Med Dir Assoc 2013;14:628.e1-8.